Sokan megkérdezték már tőlem, ki vagy mi az az Adam Kadmon? Egy valós személy? Egy angyal? Egy elvont alkimista fogalom? Köze van-e a vallásokhoz? Mit ért alatta voltaképpen a miszticizmus és az ezotéria?

Aki megérti Adam Kadmon jelentését, az megérti, mi az ember. Az embert egy határtalan és végtelen Lény teremtette. De ez a teremtő folyamat nem úgy indult, hogy rögtön megalkotta az ember anyagi testét, hanem először kigondolta magában. Ez volt az ember ideája. Ma úgy mondanánk, hogy ötlete.

De a Teremtő „ötletei” egészen más szinten működnek, mint az embereké. Az Isteni Akarat döntésének hatására a Végtelen Alkotómezőből egyszer csak kipattan az ember-idea. Ezt az embert hiába keressük az anyagi világban, nem találhatjuk meg. Azért, mert még nem teljesen valósult meg. Bár az ember célja – az, akivé egyszer majd válhat – már készen áll a teremtése pillanatától, de még nem teljesen valósult meg.

Az ember kibontakozó megvalósulása még egy éppen zajló folyamat. Amikor az ember olyanná válik, amilyennek a Teremtő megalkotta, amikor tökéletesen beteljesedik a Nagy Mű, akkor elmondhatja majd magáról, hogy ő Adam Kadmon, a teljesség állapotában létező Ember.

Az ezoterikus és a misztikus irodalom úgy tartja, hogy az ember már a kezdet kezdetén a teljesség birtokában volt. Ezt a lehetőséget tehát az Úrtól kapta. Csakhogy ez az idilli, paradicsomom állapot – jólét – egyszer megtört, megszakadt. Ezt hívjuk bűnbeesésnek. Értsük jól, a bűnbeesés nem egyszerűen egy morális állapot, hanem a teljesség elveszítése. Aki pedig a teljesség piksziséből (kegyéből) kiesett, annak nehéz visszaküzdenie magát.

Nos, röviden itt tartunk ma. Küzdünk, szenvedünk, keressük az igazságot, mert mélyen belül érezzük, hogy mi a rendeltetésünk, mi a végcélunk: Adam Kadmon. Ez azt is jelenti, hogy a kozmosz csodálatos tudása egyszer az emberé lehet. Ennek pediglen abban keresendő az oka, hogy az ember az univerzum kicsinyített tükörképe.

Ebből az következik, hogy potenciálisan önmagunkban hordozzuk az univerzum teljességét. De vigyázat! Ez azt jelenti, hogy a Rendet és a Káoszt, a teremtést és a pusztítást egyaránt. Az ember ideáját az eredetmítoszok és a szentiratok sokféleképpen említik. Van, ahol az idea fényként szerepel, van, ahol igeként van feltüntetve, előfordul hangként, szóként, mantraként, Logoszként, vagyis Értelemként is, ám a lényeg ugyanaz.

A héber tanítások, a zsidó miszticizmus (kabbala) szerint az első teremtés embere Adam Kadmon volt, aki még tisztán szellemi lényként létezett, tehát fizikai testről szó sem volt. Ő olyan, mint egy tervrajz, egy prototípus vagy egy előkép. Ő még nem esett bűnbe! Innen el lehetne kanyarodni abba az irányba, hogy mi különbözteti meg az embert az állatoktól és milyen spirituális kapcsolatok lehetnek az állatvilág és az ember között, de ez túl messzire vezetne.

Maradjunk inkább annyiban, hogy az állatvilág tagjai és az emberi idea között több a különbség, mint a hasonlatosság. Az ember kapott egyfajta Értelmet, egy bizonyos Szellemet, amelynek segítségével a Földön élő összes többi teremtménytől jobban képes részt venni a teremtésnek nevezett folyamatban, lévén kicsiny teremtő lett.

Gondoljuk csak meg, hányféle szinten veszünk részt a teremtésben: anyagi síkon cselekedeteinkkel, tetteinkkel és kimondott szavainkkal, de ugyanakkor érzelmeinkkel, gondolatainkkal, lelkünkkel és szellemünkkel is magasabb létsíkokon. S ezeken kívül még mennyi mindent nem ismerünk, nem fedeztünk fel az emberben: rejtett dimenziókat, amelyekben most is létezünk, csak a tudatunk nem érzékeli, mert érzékszerveink hatásköre nem terjed ki oda.

Összegezve, kijelenthetjük, hogy Adam Kadmon az emberben rejlő isteni teremtő gondolat. Egy olyan modell, amely a lényegünket, létünk végcélját, s egyben cél-okát adja. A mai értelmünkkel nehéz hozzá közelíteni, mert túlságosan eltávolodtunk az eredetünktől, a valódi hovatartozásunktól, és éppen ezért értetlenül állunk a tény előtt: kik vagyunk mi?

A vallásokba menekülő embernek csak olyan homályos és halovány képzetei vannak saját isteni rendeltetéséről, melyek sokkal inkább a vágyainak és a félelmeinek szövedéke, mintsem a valóság. Az ember spirituális reflexei és lelki intuíciói elcsökevényesedtek, s ma csupán találgatja, kicsoda lehet önmaga.

Mélyre süllyedtünk az anyagba, felcseréltük az isteni teljességet a töredékességre, a halhatatlanságot a halandóságra, a valóságot a saját elképzeléseinkre. Véleményem szerint a fejlődésünk következő korszakai arról fognak szólni, hogy megtaláljuk az anyagi és emberi lét labirintusából kivezető utat. Azt az utat, amelynek végcélja a nagybetűs Ember, Adam Kadmon.

Forrás: Száraz György - boldognapot.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Weboldalunk cookie-kat használ. Részletek

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás